Sziasztok!
Nálunk már javában zajlik a karácsonyi sürgés-forgás, feldíszítettük a debreceni karácsonyfánkat Bertivel, illetve ma az utolsó ajándékokat is beszereztük. Ó, és már töltöm is a Reszkessetek betörők első részét, hiszen a karácsony kötelező kelléke nem(csak) a hó, hanem Kevin McCallister és a Lincoln Boulevard 671. Panniéknál is hasonló a helyzet, gyerkőcöktől hangos a ház, s éppen családias hangulatban telnek a karácsony előtti utolsó napok.
Mi majd csak december 24-én reggel megyünk haza, a 23-át általában együtt töltjük, ez a közös karácsony esténk. A legjobban azt szeretem az ünnepekben, hogy összehozza az embereket, családtagokat, barátokat és jó ismerősöket. Imádom a fényeket és csillogó díszeket, a forró italokat, a nagy karácsonyi ebédeket - vacsorákat, a töltött káposzta és narancsos süti illatát, az idióta családi történeteket, s mindent, ami a karácsonnyal jár. (Illetve majdnem mindent. A bejglit nem. Brr!)
Debrecen ilyenkor különösen csodás: kivilágított fák és szökőkutak díszítik a Nagytemplom előtti teret. Már december elejétől kirakodóvásár van, forralt bor és kürtőskalács illattal, rengeteg kézműves termékkel és napi több száz látogatóval. Ma különösen sok ember mászkált az utcákon, sokan kenyérlángost majszoltak, mások a hősugárzóknál melegedve beszélgettek, nevetgéltek.
Mi végül a Bario Cafe-ban találkoztunk barátnőmmel, Eszterrel. Államvizsga óta nem volt lehetőségünk csevegni egy kicsit, úgyhogy jólesett a mai forró csokis - vízipipázós találkozó Debrecen szívében. Ha tehetitek látogassatok el Ti is, meseszép a környék - de öltözzetek fel jól, iszonyatosan hideg van kint! Ó, és Eszter tanácsa: a forrócsoki nagyon finom, de ne kérjetek pirítóst! :))
Puszi!
.JPG)
